Én kedden cseréltettem a viszkót, pont azért mert olyan hangja volt az autónak mint egy régebbi ikarus busznak....
Amióta ki van cserélve lényegesen hallkabb lett... Engem spec zavart hogy ikarusszal járok

Sziasztok.

Kicsit összeomlottam ma, úgy érzem jól ki kell beszélni magamból.

Tegnap megjelenés Dunakeszin ORFK kutyakikepző központba, kutyát minősíteni, és hivatásos állományba helyezni.

Indult is a vizsga. Nem részletezem csak ha valakit külön érdekel, de lényeg a lényeg, a kutya közel 100%os vizsgát produkált, nagyon jól dolgozott. Dagadtam a büszkeségtől.

Majd ma jöhetett az EÜ

Ha ez is meglesz, akkor sima út előre, és állományba kerül Bosco

Jött is az altatás, RTG, majd kiértékelés.

Diszpláziás(dp) Bosco

A csípőízület esetében a dp. azt jelenti, hogy az ízületi felületek többé-kevésbé pontatlanul illeszkednek egymáshoz (a combcsontfej a medencecsont ízületi gödrébe), vagy az ízület laza. Ennek következtében a terhelés során az ízületet alkotó képletekre (csont, porc, szalagok, ízületi tok, stb.) akár több, mint tízszeresére megnövekedett erők hatnak, s ezek az ízület fájdalmához, hosszabb távon elfajulásához vezetnek.

Ezért nem ajánlott a járőri munkakör, alkalmatlan minősítést kapott.

Na ezt mikor feldolgoztam, köpni nyelni nem tudtam, mivel annyit tudok, hogy a dp nem gyógyítható. Szóval Bosco soha se lehet rendőr eb.

Pár könnycseppet is elmorzsoltam a napszemcsi alatt, amit kínomba húztam a szememre, ne lássák, hogy majd meghasad a szívem.

Mégis csak rengetek munka, szeretet, törődés, pénz, odaadás vam ebben a kutyában, még saját magamtól is megvongam dolgokat , csak hogy neki meg legyen minden.

Sokkal jobban szerettem mint bárkit, vagy bármit, ez most is így van, csak azért mégis csak megtört bennem valami. Azóta csak keresem önmagam. Életerős huszonéves létemre a könnyeimmel küzdök, ha ismerősök, barátok kérdeznek Bosco-ról.

A kocsit is csinálni kellene, az is mindíg elők között volt, most ott van idézőjelesen leszarva a házelőtt, meg is jegyezték szüleim, hogy tényleg nagy a baj, ha már a kocsit se babrálom.

Tan?cstalan vagyok, egy világ dőlt bennem össze, természetesen bármi történik, Bosco velem marad, nem adom senkinek, sehova! Roppant büszke vagyok rá, TEK-es kutyákat megszégyenítette, aminek 5-700e ft-ért vesznek meg. kiképzők is nagyon dícsérték. Kereső kutyának megvennék kp-re, de akkor elkerülne tőlem. Azonnal elutasítottam.

Megérezte a kutya, hogy megtörtem, próbált vígasztalni, de kell pár nap, mire összeszedem magam.

Jackson-tól kölcsönözve: Bence aki megtört.

Jóólvan, terhelés nélkül hosszú évekig nem lesz gondja, majd hűségesen szolgál téged.
Végtére is, ne feledd: Te vagy a gazdája, és a kutyának csak egy isten létezik: az pedig a gazda.

Nem tudom mi volt az alapvető célod a kiképzéssel, és honnan jön a dolog, de nyilván a kötődésetek speciális nem üzleti, vagy szakmai alapon nyugszik, így szerintem legjobb ha úgy veszed, hogy kiképezted a társad.

_________________
Trust is good, control is better!

Be kéne csajoznod...

Aztán nősülni, gyereket csinálni. Akkor majd megtudod, milyen is az, hogy mindent odaadnál, csak a kölöknek ne legyen baja.

Nem szoktam a saját életemmel példálózni, de most a kutya ügy miatt kivételt teszek, mégpedig azért, hogy kicsit felnyissam a szemed, hogy mikor kell szomorúnak lenned, pontosabban mikor lehet okod a szomorúságra.

Nos, én 2009.májusáig éltem egy - innét visszagondolva - nagyon jó életet. Jó szakmám van, jó barátaim voltak, anyagilag sem volt okom panaszra, - igaz mindkettő hitelre - de Hayabusám és 30d-m volt 32 évesen.
Viszonylag gondtalanul éltem, dolgoztam, buliztam, sokat motoroztam cimborákkal. Az életet mégsem értékeltem sokra, olyan természetes volt minden. Olyanokat csináltunk motorral éveken át, hogy az a csoda, hogy egyikünk sem maradt ott az úton.
2009.május 18.volt a fordulópont az életemben.
Munka közben rosszul lettem, akkora szédülés kapott el, hogy elveszítettem a látásomat.
Nagykanizsa Kórház CT, a diagnózis agydaganat. Annyira szarul voltam, hogy éjjel rohamkocsival átvittek Kaposvárra az Idegklinikára, mert attól féltek, hogy itt dobom föl a pacskert náluk.
Ezerféle vizsgálat, MR. stb. Kaposváron a következő néhány nap.
A látásomban olyan kárt okozott a roham, hogy alig láttam néhány napig, úgy vezetgettek apámék a kórházi folyosón.
Engem, érted? Aki 1 nappal korábban még 280km/h-nál váltottam el a 6.fokozatot a Letenye - Lendva közötti gyorsforgalmin, és annyira jól ment az utolsó köröm, hogy leért a csizmám protektora kanyarban.
Nyomorék lettem 1 nap alatt.
Átküldött az orvos Pécsre, mert van ott egy prof., aki azt a típusú agydaganatot - agyalapi mirigy daganatom van egyébként - nem úgy műti, hogy nem a koponyát vágja szét, hanem orron keresztül egy kis szondával és mini szikével, mert ez a fránya daganat pont a fej középpontjában helyezkedik el.
Visgálat, stb. elkerültem az endokrinológiára, ahol kiderítették, hogy gyógyszeresen lehet kezelni a daganatot.
A 3.gyógyszerre tényleg reagálni kezdett, legalábbis a prolaktin nevű enzim, ami nálam a daganat hatására termelődött, kezdett lecsökkenni. 350-ig normális, nekem először 72.000 volt!
1 év gyógyszerezés, MR kontrollok, és klinikai vizsgálatok után egyszer csak 2010.júliusában telefonálnak Pécsről, hogy le kellene mennünk, mert az orvosi team úgy döntött, mégis operálni fognak.
Ja, 2009.óta szédüléssel, egyensúlyzavarral éltem napi szinten, nem emelhettem 2kg-nál nehezebbet, nem sportolhattam, nem csinálhattam semmi fizikai megterheléssel járó munkát, de a munkahelyemre csökkentett munkaidőben visszamentem, és szelektálva, de dolgoztam.
Komolyan, örültem a műtétnek az első sokk után, mert azt hittem, hogy végre újra lesz rendes életem majd.
2010.november első hetére kitűztük a műtétet, csak kicsit másként alakult a helyzet.
2010.október 23-án este rosszul lettem, elkapott a szédüléses roham, ami annyira szétvágta a fejemet, hogy azonnal levittek a szüleim a Pécsi Idegklinikára.
Aki még nem járt ott - a szerencsésebbek - annak elmondom, hogy nem kicsi a Rét utcai Klinika, és fullon van agy és gerincbeteg emberrel, főként daganatosokkal és sérültekkel, ezért az én műtétemet csak október 27.napjára tudták betenni.
Azt mondta a prof., hogy nyugalom, ez itt náluk rutinműtét.
És itt szólt közbe az élet, mint a ledurvább forgatókönyv író. Az én műtétem 9 óra helyett átcsúszott délután 2 órára és emiatt, de főleg azért, mert nem készült ún. navigációs MR, a műtéti terület feltárása - a koponyám kifúrása - után a prof. az első metszéssel nemcsak a daganatba vágott bele, hanem 4 mm-es vágást ejtett az agyi artériámon is.
Vannak itt orvosok a fórumon, de talán más is tudja, hogy artériás vérzésnél 99% a halálozási arány. Először azt hitték, hogy hirtelen agyvérzést kaptam, mert pár perc alatt 2 - 2,5 liter vér spiccelt ki az orromon, amire a nagy ijedtségben már reagáltak, egy zsírdarabot kivágtak a küldökömből, és azt, illetve tamponokkal kitömködték az agyalapi mirigy üregét. Vért adtak, és vártak, hogy mi lesz.
Nem haltam meg, csak majdnem, ezért a műtőből az intenzívre kerültem.
Éjszaka tértem magamhoz, nem kaptam levegőt és a torkom iszonyatosan fájt.
Mint később kiderült, a tamponoktól nem kaptam az orromon levegőt, és a számon lélegeztem, a torkom pedig a kiszáradástól fájt.
Próbáljátok ki, hogy milyen bedugott orral lenni fél órán át, úgy inni, enni és aludni. Én 3 hétig voltam így tamponokkal az agyamban. A légszomj volt a legdurvább, pedig volt katéterem is, amit sose akartam kipróbálni egyébként.
A fájdalom. A tamponálás sajnos iszonyatos fájdalmat okozott, 2 - 3 óránként kaptam fájdalomcsillapítót, és fentanilt is, ami egy orvosi kábítószer (nagyon durva anyag ).
Azt mondta a szüleimnek a prof., hogy most 2%-om van a túlélésre, ha pedig az éjszakát is túlélem, akkor 5%.
Ezt is túléltem.
10 napig vegetáltam az intenzíven így, és mivel én magamnál voltam, láttam, hogy mi folyik ott, mi az emberélet, mi a szenvedés, a tragédia.
10 nap után kiderült, hogy mégsem 100%-os a sérült artéria fala, ezért egy agyi érműtét várt rám, ahol is az ágyéki artériámba bevezettek egy stant-et (platina), és azt fölhúzták az agyi artériába oda, ahol a kiöblösödés keletkezett.
Újabb 10 nap az intenzíven, majd el lettek távolítva a tamponok a fejemből.
Újabb pár nap, és kiengedtek azzal, hogy pár hónap múlva megismételjük a műtétet.
Aztán kiderült, hogy nem is lehet operálni, kaptam sugárkezelést 2012.nyarán, stb.
Azóta pedig azt várom, hogy jobban legyek, mert a műtéti hiba sokat rontott az általános állapotomon, mindennapos egyensúlyzavarral élek, fejnyomással - és hányingerrel.
A legszebb az egészben, hogy a mai napig nem tudják, hogy mitől szédülök, pedig megjártuk még Bpesten az Amerikai utcai klinikát is.
A kutyához visszakapcsolva. Volt egy Bulldogom, Dömper, aki az avataromon is szerepel.
2010.májusában fogadtam örökbe, mert a gazdája ráunt és nem akart a 6 éves kutyával vesződni.
Imádtam Dömpert és ő is ismádott engem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ő lett a bajban a legjobb barátom.
Amikor kórházba kerültem, Dömper belebetegedett. Nem állt szóba senkivel a családból, csak szomorkodott egész nap.
Én minden nap rá gondoltam ott a kórházi ágyon, ő adott nekem erőt ahhoz, hogy túléljem.
Amikor hazakerültem, az ágyam mellett volt mindig, el sem mozdult mellőlem, sokszor még éjjel is bemászott az ágyam végébe és ott aludt velem.
2011.januárban észre vettem, hogy vértelen a szeme és a szája, és a vérvizsgálat során kiderült, hogy leukémiás.
2011.február 11-én halt meg. Életemben nem éreztem akkora fájdalmat, pedig láthatod, túl vagyok már egy - két kemény helyzeten.
És mégis életem egyik legszebb élménye az a 9 hónap, amit együtt tölthettem vele, pedig nem volt semmilyen vizsgája, semmilyen kiállítási eredménye.
Szeresd a kutyádat, becsüld meg, legyél jó gazdája és örülj az élet minden pillanatának, amit vele, és a szeretteiddel eltölthetsz.
Ne törjél meg, mert nem történt semmi rossz dolog veled, nem kell tragédiaként felfogni, hogy nem lesz TEK-es kutyád, csak egy "egyszerű" németjuhász gazdája vagy, aki akár meg is halna érted.

ehhez mar nem lehet semmit hozzatenni.

_________________
Ha minden kötél szakad, nem kell félni az akasztástól!


Skype: norbert.kovi@hotmail.com

Így van, DP-vel az is lehet, hogy élete végéig gondtalanul él majd.
Kis pisis korában került hozzám, egy kedves jó barátomtól, akitől már egyszer elvitte egy Oláh cigány gyerek, aki pénz visszkérése nélkül könyörgött, vegye vissza a kutyát, vadássza otthon a gyerekeket, meg mindenkit aki a kertbe lép.

Ezután azonnal szóltam, hogy én megveszem, mivel nagyon szeretnék kutyás lenni, meg amúgy is nagyon szeretnék egy fain németjuhászt.

Elindítottam a képzését, kapitányságon nem nézték jó szemmel az elején, mert igazi vadállat képét mutatta a kutya, de idővel már a nagy öreg kutyákat meghazudtoló módon dolgoztunk, és kapson is elkezdtek támogatni, látták, hogy minden erőmmel hajtom a dolgot.

Egyáltalán egy fillért sem akartam a kutyáért kapni, én tulajdonjog megtartásával, az un. Tartósbérbe akartam vetetni a kutyát, ők adják a kaját, meg ingyel állatorvosi kezelés. De szolgálatkészen kell tartsam a kutyát.

Itt igazán az ütött be, hogy egy igazán jól dolgozó kutyát faragtam, egy szinte vad állatból. Mindenben a társam, és emiatt a rejtett elváltozás miatt nem lehet rendőr kutya. Sajnálom szegényt, pedig kiemelkedő volt Dunakeszin.

Most egyenlőre pihentetem képzés szinten, kicsit jöhet a korlátlan játék. Majd közben hátha dob valamit az élet ezzel kapcsolatban.

De ettől függetlenül még mindig ő a legjobb, szóval csak okosan ha vele sétálok és összefutunk.

Sajnos igen, mindig van más kezében egy nagyobb lap, itt sajnos teljes negatív értelemben.
És igen, van egy egyszerű németjuhászom, aki nem egyszerű képességekkel redelkezik.

Roli természetesen 100% ig igazad van, az általad leírtakhoz képest, az én "ügyem" semmi.
Nagyon szomorú a történeted, rossz volt a sorokon végigmenni.
Köszönöm saját és akár a többiek nevében is, hogy ezt így leírtad.
Plus erőt ad a folytatáshoz a mondanivalód.

Hallod Roli, van benned spiritusz rendesen. Mindezek után még 4 bogarat is felújítasz, úgy tűnik te sosem adod fel!

Voltak olyan pillanatok, de igyekszem magam lefoglalni olyannal, ami elvonja a figyelmemet és örömet okoz.
Maradt a BMW, a motor helyett meg nekiálltam bogarazni, mert az meg régi vágyam volt.
Most meg véletlenül beleszerettem a 2000 utáni Toyota MR2 formájába, technikájába.
Ahogy magamat ismerem, nem lesz ennek az újabb szerelemnek jó vége
Tudjátok: THE SHOW MUST GO ON

Megírtam blogban a DPF-es szívást és a szívósorcserés nagyszervízt röviden.

_________________
MOTUL olajválasztó
SHELL olajválasztó

Szia!
Sajnálom a kutyád!
Pontosan mi baja van a csípőjének?
Felrakódásos már vagy nem ül elég mélyen a vápában a combcsontfej?

Pontosan nem tudom, butaságot pedig nem szertnék írni. Ennyit mondott a doki, valami kis sapka szerű dologról beszélt, de ekkor mint a filmekben már csak suhantak a szavak mellettem.

A turbó olajfolyás-o-ring dolog az topszekerce, vagy arról is lesz infó?

Semmi sem titok Ez a fórum direkt ezért van.
Blogban megtalálod a legfrissebb bejegyzésnél.

_________________
MOTUL olajválasztó
SHELL olajválasztó

Nekem az idén lett cserélve kompresszor, mert a meghajtótárcsa mögötti tömítésnél is engedte a gázt, és mire tényleg szükség lett volna a hűtőteljesítményre, már késő volt. Nem volt kenése sokáig, így sajna odalett.

Ezért szeretem tudni, hogy a forgattyúsházban is megfelelő mennyiségű és minőségű-e az olaj.

_________________
MOTUL olajválasztó
SHELL olajválasztó

Lehet, hogy nem teljesen idevaló, de az alábbi autón lévő felni típusát megtudja valaki mondani ?

http://www.hasznaltauto.hu/auto/bmw/730 ... es-6183323

Bence!
Sajnos, az állatok tartása és szeretete nem csak csupa jó dologból áll! Azt hiszem, pont Te vagy az ember, akinek ezt nem kell elmagyarázni!

Ma van a születésnapom. Ez előtt 18 évvel az akkori barátnőmtől kaptam egy " German Sheperd " kutyust ajándékba, mert biztonsági őr gazdájának útban volt. Nagyon örültem, hiszen mindig egy igazi, hamisítatlan rajzosra vágytam, gyerek korom óta!
A kutyust Jerry Leenek neveztem el, talán érthető miért, mert példaképnek tekintettem. Imádtam a kis vacakot, pályám elején voltam, nem számított hogy hígtrágya locsolásra osztottak éjszakára, vagy vízhordásra, a kutya ott volt mellettem, ott ült a traktorban és jött velem mindenhova. Telt-múlt az idő, de annak a kutyának bizony a fülei nem álltak úgy ahogy azt a Németek alapossággal megtervezték, sőt, inkább lógott! Kiröhögtek, gyerek, ez egy korcs! Bántott, de akkor most mit csináljak? Cseréljem le egy olyanra? Ez nem egy tárgy.

A kutyus egy éves korára olyan tüneteket produkált, hogy amit megevett, azt kis idő múltán kihányta. Persze mérgezés, gyomorrontás, betegségek tömkelege szóba került, míg olyan nem lett mint egy élére állított borotva penge.
Egy reggelre örökre elaludt! Sírtam keservesen, de ez ilyenkor már nem segít! Elvittem az állatorvoshoz, mondja meg miért történt! Kis idő múltán elmondta mit látott boncoláskor, gyakorlatilag a kutyám éhen halt! Nem jutott el a gyomorba az eledel.

Pár évre rá, mit ad Isten, egy unalmas nap végén anyám olvasgatja a Tolna megyei hírhozót, ahol egy rövid hirdetés: Három Német juhász kölyök ingyen elvihető, különben elaltatjuk!!!
Telefon, megtudtuk, ott van tőlünk nem messze, Szekszárd eldugott részén, de az egyiket elvitték már, csak két kan maradt. Megyünk érte!

Egy erdő szélére jutottunk, akkor még mobil telefon csak cégvezetők kiváltsága lehetett, megláttam a lámpa fényénél egy rajzos kant, a füle hasított a sötétbe, ezek remélem már nem hamisított kutyák lesznek!
Két sündisznó nagyságú valami gurult a lábam elé és nem volt kérdés, mindkettőt visszük! Szerelem első látásra, igaz, félhomály volt! Az apjukat elaltatták pár nappal később...

A kutyákon farkasköröm. Úgy vittük a Zsigulival, mint ha porcelánt kaptunk volna!
Persze, az öröm mellé kis nyüszike, pisike, kakika, egy-két megrágcsált dolog, de hát ők állatok!
Persze, kötelező állatorvosi oltások, be a zsigulába, anyu mögém ült velük és irány Bátaszékre az állatorvosi rendelőbe a megbeszélt időpontra! Szemből kamion, a kisebbik tesó kikukucskált mögülem épp akkor, mikor az a látómezejébe ért és megijedt, elbújt. Anyám majd megpukkadt a nevetéstől! A rendelőben ahogy viselkedtek, az orvos is csak vigyorgott rajtuk.

Nőttek, az egyik nálunk, a másik nagyanyámnál. Persze, mi nem rendőr feladatokat szántuk nekik, csak ugassanak mikor kell, ne amikor nem kell, ne bántsák a háznál fellelhető egyéb jószágot!

Jött a rossz fát teszek a tűzre, ezért most kapsz! A kutyus futott elől, én dühösen utána, aztán mikor a hol felálló, hol ledőlő fülecskéjével a ház sarkán túlról visszanézett eldöntve a kis buksiját és ledőlt a felül lévő füle a feje közepére, minden hirtelen mérgem elszállt és boldogan, igazi szeretettel öleltem magamhoz Őt! Sok-sok jó élmény volt köztünk egészen addig, míg egy nap az udvar üres volt reggel. Hetekig gyalogoltam a környéket, míg nagy nehezen kiderült, kutyaviadalokra loptak szervezett formában háztartásokból ebeket. Annyi düh és elkeseredés volt bennem, hogy a tehetetlenség miatt a mai napig bennem maradt, mert mivel bizonyíték nincs, nem téphetem le a fejét a gyanúsítottnak.

Csak az emlékek és egy kép maradt róla!

Mamám viszont kérte, vigyük el a tesót, mert Ő már öreg, nem való neki egy gyerek eb!

Hozzánk került, ott élt, aztán anyám elment a Föld másik felére, én meg elköltöztem, megnősültem, a kutya jöhetett hozzám, mert az apósom jószívű ember! Megint zsigula, de már nem az enyém, mert eladásra került, hanem az új család tulajdona.
Buták az állatok???
Azt tükrözik vissza, amit az embertől látnak, kapnak, amire nevelik őket! Odament a másik kutyához mielőtt beinvitáltam a hátsó ülésre és az orrát annak az orrához érintette és vidáman ugrott be hozzánk! Feleségem tátotta a száját.

Ide kerülve, félelmet váltott ki mindenkiből! Nagytestű, robusztus, komoly tekintélyű kutya volt! De!!! Soha, senkit nem bántott.
Kis kacsákat vitt a szájába a mamájukhoz, disznó elléskor az első jövevény érkezése után, apósom ablaka alatt ugatott, az meg mi a fene baja van ennek a kutyának...Aztán mikor odavitte a disznó végéhez, nagyobb becsülete lett mint anyósnak!
Gyerekem született. Mindenki félt, most mi lesz?!
Hazahoztuk, kivettem a mózeskosarat, kihívtam a kutyát és elmondtam neki: Téged szeretlek nagyon. Ő az én vérem, mindenek előtt, felett áll, mindig meg kell védeni, szeretni kell! Benyomta a nagy orrát a gyerekhez, a család a pokolba kívánt, megszagolta, kivette a fejét és nemsokára Ajtuj hozsta a labdát a járni tudó, de beszélni akkor még nem jövevénynek...

Egyszer kiszökött a nyitott kapun, jött egy kalapos öreg paraszt biciklivel, a kutya meg oldalról rohan felé! Döbbenet! Befékezett, a kutya bekapta az első kereket és rángatta, próbálta húzni a kereket, vele a biciklit, a biciklivel az öreget, de mivel nem ment, csak oldal irányba tudta rángatni a kormányát! Az öreg meg úr Isten, segítsenek már rajtam emberek, ez megöl engem! A szatyrok leestek, a tök gurult, én meg seggberúgtam a kutyát és beszaladt a helyére! Após elnézést kér, és sopánkodott, te ez kiharapta volna azt a vékonyka gumit, hát vehettünk volna új gumikat!

A vér megállt bennem, mi történt a kutyával???
Mamát hívom, mesélek. Ja kisfiam? Megtanítottam neki a talicska kerekét pörgetni, meg fékezni, meg nézzétek meg hogy harapja!
Talicskát feltámasztom a falnak, a kutya észreveszi és nekiront! Úgy felpörgeti a kereket, hogy nem nyik-nyik-nyik a hangja mint amikor tolod, hanem nyííí folyamatos sivítás!

Még ezt is tudja egy ilyen kutya ha megtanítod neki!

Meg beoltott tojás mert lopja valami kis dög a csibét, kacsát, libát, nem azért adjuk ki a pénzt! Aztán látom, Artúr eszi a tojást! Vége, megdöglik, rontottam be és irány a telefonhoz, állatorvost azonnal! Az meg szegény jött, elmondtuk mi van, vakarta a fejét. Hány kiló lehet? Nem tudom, sosem emelgettem! Olyan 45 körül. Mint egy kecske? Biztos, sosem emeltem még kecskét sem. Na megkapta a cuccot végre! Doktor úr! Túléli? Ugye túl fogja élni?!?!
Reménykedjünk! Először a vizelet fog belőle távozni, közben fiú létére a lábát sem tudta felemelni, csak ömlött...
Elmegy belőle szép lassan az erő...azt már láttam.
A széklet is távozni fog: ahogy mondta...
Reménykedtem nagyon!
Jól van, úgy látom nincs baj! Elment a doki! Após meg hoz egy halálfejes tojást, hogy itt van, nem is ezt ette meg a kutya!
Életem egyik legboldogabb pillanata volt! Élni fogsz érted!? Emeltem a fekvő kutyám fejét fel, aki szemeit alig tudta nyitva tartani a gyengeségtől amit az injekció kiváltott, összefosta magát, taknya folyt, de még a könnye is, de a boldogság hogy velünk marad, feledtette ezt a kis szenvedést.
Így jó sírni, először fájdalomból, aztán örömből!


Aztán pár éve napról napra rosszabbul tudott felállni, a végén már enni sem.
Nekem kellett meghozni a döntést, altassuk el! A fiam, a feleségem, az anyósom, az apósom olyannak láttam, amilyennek azóta sem! A gyerek hetekig sírt csak úgy hogy nagyon sajnálom Artúrt!

Mikor aznap mentem dogozni, reggel odamentem hozzá, megpusziltam és kértem, ne haragudjon rám amiért nem bírom elnézni tovább a szenvedését!
Azóta kerülöm az állatokat, fáj elveszíteni őket, még jobban a hiányukból adódó üresség!

Szeresd és kész!

_________________
"Úgy élj ahogy gondolkodsz, mert előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni ahogy élsz!"