 |
 |
Re: A talajtól elemelkedve
2013.08.05. 12:25
Szeretném elmesélni, mit láttunk a 2013. Augusztus 4. Repülőnapon!
Internet keresőjébe beírva csalódnom kellett, mert jelenleg az számít " hírnek és tájékoztatásnak " hogy első nap 60000 ember látogatott ki, illetve egy infracsapda miatt tűz keletkezett, égett a fű.
Ez ma hazánkban az igény, a tájékoztatás szintje, mind hóhelyzetben, mind hétköznapi szinten, mind általánosságban...
Korán keltünk, ami azt jelenti, hat órakor már úton voltunk. A 61-es úton éreztette hatását már ekkor a rendezvény, kicsi kocsi dugig tömve pokróccal, hűtő táskákkal, ablakokon napvédő öntapadós szerkezet és haladunk a megadott irányba a terelővonalon a bal kerékkel, egymástól kettő és fél méterre, nehogy eltévedjünk!
Ezeken korán reggel jót nevettünk. Idióta a magyar emberek nagy százaléka! Kritizálni, magyarázni minden helyzetben tud, mint ahogy a híradások is tették! Nem egy erre képzett szakújságírótól kértek cikket, hanem az Indexnek beküldte az olvasója- mi meg kiírjuk- tartalom miatt egy teljesen hitelét vesztett, félretájékoztatott, semmitmondó, üres, jellegtelen közleménynek sem nevezhető írással kibökték az emberek szemét!
Persze, aki erre éhes, vegyen Arany Sast, vagy a jó ég tudja milyen újságot, amik messzemenően részletesen le fognak írni szakmai szemmel minden fontosabb eseményt, gépadatot, talán még kis titkokat is! De az nem mostanában jelenik meg.
Tehát, mi tudatosan kerültük az M5 és az elkerülő használatát, mert a mellettük kialakított parkolók és a hozzá tartozó ingyen buszozásnak nem éreztük létszükségét! Egészen a laktanya kapujával szinte szemben lévő parkolóig bementünk, a városon át, ahol a forgalom még gyérnek sem volt nevezhető. Mindenhol mosolygós rendőrök segítettek, persze mikor lendületesen integettek akkor senki nem mert rálépni a gázra, hogy miért? Mert jelezték...
A laktanya bejárata különleges varázs, olyan emlékeimben mélyen élő itt aztán fegyelem és szabályok vannak, ugyanakkor a katonák tökéletes öltözete, határozottsága és kedvessége jelzi, szívesen látnak bennünket. A jegyet azért ott vettük meg, mert a Lottózóban előző este a nő közölte, hétig lehetett előzetesen kedvezményes jegyet vásárolni, de már kárómnyeled nyolc volt! Azt hiszem záróráig volt akciós jegy, de költse gyógyszerekre azt a háromszor ötszáz Forintot, amit pluszba adtunk, hiszen megérte az élményt!
Mivel korán érkeztünk, nem voltak sokan még, de a kordonnal elzárt részhez már annyi Quechua sátor volt felállítva, hogy a Decathlon szerintem már üres lehet napok óta! Napágyak, nagy lepedők kifeszítve, nehogy közel tudjon menni az ott guruló vadászgép pilótáknak integetni az arra késztetést érző rajongó, mert nem is mindenhol látja a Jetet, hiszen kitakarják a sátrak!
A korlátot el nem engedik, hiszen akkor nem látnak semmit!
Mi ezeket is röhögve hagytuk magunk mögött, hiszen megint csak a nép butaságát tükrözi a viselkedése!
Elkutyagoltunk egészen a hangárak mögé, ahol parkoltak az Orosz Vitézek és a Török Csillagok gépei, hiszen mivel állnak, ott nincs látványosság.
A természet is segítségünkre volt, mert kis emelkedéssel segítette a tökéletes rálátást a gépekre, hiszen az előttünk ülők felett ezáltal átlátunk. Itt szinte alig lézengtek.
Hogy finoman fogalmazzak, mosolyogtam én a piros riasztást kiadó intézkedésen, hiszen mi baj lehet? Süt a napocska, süvít a hajtómű, illetve olyan illatok terjengenek, amit sem a benzin, sem a gázolaj szaga nem tud felülmúlni, a kerozin füst szaga! Ebbe lehet beleszeretni!
Feleségem agyat mosott a jelenségre, miszerint a gyerek autogramot szeretne a pilótáktól és megkérdeztem mi akadálya?
Nem mer odamenni hozzájuk, sőt, nem tud kérdezni idegen nyelven sem! Válaszoltam, én sem mertem sosem és én sem beszélek nyelveket.
Kémleltem a távolabbi eget.- Igen, de neked nem is volt apád, aki ebben segíthetett volna!-mondta a kedves feleségem.
Nem vagyok annyira ostoba, értettem a felkérést a táncra, mehetek pilótákat keresgélni, hiszen csak alig két kilométert lehet ballagni a nézőknek fenntartott területen, a gyerek kezében a könyvecske, néz a nagy barna szemeivel rám mint alkalmi messiásra és átérzem, jelen pillanatban élete legnagyobb célja egy olyan embertől aláírást kapni, akin napszemüveg van, vagányan sétál, és repülő ruha, vagy legalább is hasonló van rajta! Mehetünk!
Hatalmas szerencsémre egy Orosz sátor mellett mentünk el, ahol relikviák találhatóak a Ruszki Vityézekről, akikre a gépeik és a hírük miatt már én is nagyon kíváncsi vagyok! Beszélsz magyarul?-kérdeztem a ránézésre száz generációs Orosz eladó srácot. Oh!? Sorry! Only Enlglish speaking!-válaszolt. De ha nem beszél, hogy értette meg amit kérdeztem?
Na mindegy, nagy reménysugár nyilallt az Égből, a Vitézek Su-27-esei egy bekeretezett, beüvegezett falra akaszthatós képen, dedikálva! Király. Nem kell tovább gyalogolni, itt az aláírás. Jó lesz fiam? Hát persze! Kérdezem az árát? Öt ezer Forint, ami annak tükrében hogy húszat szánunk az egész napra evéssel, ivással, nem annyira hangzik kecsegtetőnek, hiszen a zsebeim most lettek kiürítve, mert gyalogoltunk kb. száz, százötven métert és hát apa te nem vagy szomjas kérdésre azon gondolkodtam, honnét lát a fejembe ez a gyerek?! Hát persze hogy elköltöttük a pénzünket innivalóra, mert hát a napocska rendületlenül tűz! De hogy nehogy szarrágónak tűnjek, gálánsan felajánlottam, veszünk falinaptárt, ami ráadásként 2014-re szól és cirill betűvel van rajta minden, tehát eredeti! Orosz testvérem jó üzletember, nem tud vissza adni, de vigyünk Sz-27 hűtőmágnest, akkor mindenki jobban jár időbeosztás tekintetében! Jó, legyen.
Fiam örül, hiszen erre is írhatnak a pilóták, nem csak a könyvbe! Akkor ezek szerint pont ott tartunk ahol pár percel indultunk, megyünk aláírást gyűjteni! Kérdezem, Ruszki Vityézis hol lenni? Szlíping??? Oh no és hevesen integet a gépek felé és darálja az Oroszt. Gondolom azt akarta tudtomra adni, mit képzelek, hiszen ott vannak a madaraknál! Mindegy, Szpászivá!
Harckocsik, ágyuk, hajtóművek, csupa-csupa érdekesség, amikhez nem tudok egy méternél közelebb menni, mert van két fél flakon üdítő, egy keményfedeles aláírásra váró könyvem, egy poszterem, egy nem olcsó hűtőmágnesem, egy program füzetem, amik folyton vagy le akarnak esni, vagy elmaradni! Gyermekem vidáman szaladgál ahogy megyünk, kb. amíg én lépek egyet, ő kétszer körbeszalad és arról beszél, hogyan fogunk pilótát találni?!
Jön két pompázatos egyenruhába bújt honi katona, megállítom őket, nem tudják esetleg hol találni a Vitézeket? Kinevetnek, mit akarsz tőlük? Gondoltam beválaszolok, megyek velük repülni, de elmondtam, aláírás kell! Kizárt! Oda még Ők sem mehetek be, nem hogy mi...Mindegy, köszönjük és biztos vagyok benne hogy lesz aláírás, mert ha más nem, az őket szállító kisbuszt leintem, a gyerek meg odadugja amit kell és megoldjuk.
Közben észreveszem, Hungaro Controlos sátor is van. Irány előre, ne tarts lépés indulj! Kiállom a sort, mivel kérdésem komoly: A fiam szeretném ha hozzátok menne dolgozni, jelenleg jó tanuló, még nincs elrontva! Mit gondolsz? Kérdezem a mosolygós urat, aki őszes haja ellenére, fiatalosan áll hozzá a kérdés megválaszolására. Angolt minden mennyiségben tanulni, aztán ha eljön a nagy nap, eljön hozzánk egy teljes napig tartó tesztre, ahol felmérik alkalmas-e a fontos feladatra. Ha ott nem bukik ki, még sok dologban kibukhat, de akkor lehet belőle légtér irányító! Elmesélte, negyvenedik évet szolgálja, igazgatók, cégnevek jöttek-mentek és a mai napig imádja a dolgot. Nincs kérdésem.
Közben, ráncigál a gyerek, apa, a Vitézek most indították be a gépeket! Menjünk mert nem fogják aláírni a könyvet és a posztert! Elköszönünk és hát odaérünk, ahol az út vége számunkra, hiszen nagy kapuval lezárták. Minden nagykapu mellett van egy kis kapu. Az épület és a kerítés közt egy akkora rés, ahova még én is beférek, így az újságírók pódiumát elkerülve, pont a gépekkel szembe kerültünk, itt gurulnak mellettünk el. Hát nagy dolog ezt látni! De meleg van!
Végignézzük a felszállásukat, azt a programot, amit úgy repülnek le, hogy hozzá nem értő ember mint én is látom, a távolságok, a sebességek egyformák, a mozdulatok egyszerre történnek, egyszóval, fenomenális!
Landolnak és taxiznak vissza a helyükre. Őszintén szólva, szép volt, de nem jött az érzés hogy azta...
Gépeket leállítják, lefedik, rögzítik és hát két pilóta nem ül be a buszba, hanem gyalog indulnak neki a távnak, de nem ám az elzárt területen, hanem jönnek ki a nagykapun! Futás fiam, itt a Te időd! Apa én nem tudok...Zdrásztvujtye! Autogram plíz! Ide is és ha adtak, mond nekik hogy olcseny hárásó! Majdnem sírva fakad, ő ezt nem tudja megjegyezni. Megsajnálom, odamegyek vele. Az arcokat látva a meglepetést, aláírást? Fiam meg a csodálatot vetíti rájuk, én meg elégedett vagyok! Ekkor, Besenyei Péter zúg el felettünk oldalról, a híres két Vitéz felnéz a gépére és az ajkukat egy csettintéssel jelzik, elismerik Pétert! Ez viszont nekem esett jól! Mosolyogtak, megsimogatták a buksiját és vagányan mentek tovább, a csajok olvadtak, a dámák a napszemüveg rejtekéből felfalták őket! Ejj ha nem vernek át a Lottózónál, ha nem vettük volna a posztert és a hűtőmágnest, akkor elkérném a maradék pénzt a feleségemtől és vennék egy felvarróval ellátott pilóta ruhát és egész nap fel-le járkálnék benne! De nagyon meleg van és szomjasak vagyunk!
Ideje megkóstolni a Honvédségi vizet, hiszen reklámozzák, az ÁNTSZ bevizsgálta. Sorban állás, poszter, könyv, hűtőmágnes átadása fiamnak megőrzésre, és kortyolok oltva kialakult szomjamat. Nem is olyan rossz ez a klór, csak egy kicsit több víz kellene bele!-de fő az egészség!
Visszaérünk a feleségemhez, akinek büszkén mutatta a fiam, nézd, van két aláírásom az Orosz pilótáktól! Feleségem boldogan nézi a gyereket és büszkén a férjet!
Mesélhetnék még estig, a Török Csillagok gépei előtt táborozva végignézhettem amint felkészítik a repülésre a gépeiket, vezényletre ellenőrzik, Magyar zászlót lógatnak felénk az egyikből, repülnek, majd összerendezik a dolgaikat, pót üzemanyagtartályokat tesznek a gépeikre.
Lett még aláírás a Bolgár, Olasz, Ukrán, haderő pilótáitól is, hiszen kifele menet a rendezvényről, ott járkáltak köztünk és nagyon boldoggá tették egy gyermek épen akkor fejébe vett álmának megvalósítását!
Haza felé rendőrök segítenek, mikor fellélegzem hogy nincs is dugó, akkor beáll a sor mint a gerely!
Megfordulok, irány be Kecskemét szíve felé, kis néptelen utcákon már be is értünk a haza felé vezető útra állva. A rádió ontja hogy mekkora a dugó, mi meg csak mosolygunk, mert nagyon jól éreztük magunkat!
A piros riasztás jogos volt, kenegetem a homlokom és a képernyőm nagy bőszen, mert bizony leégett.
Internet keresőjébe beírva csalódnom kellett, mert jelenleg az számít " hírnek és tájékoztatásnak " hogy első nap 60000 ember látogatott ki, illetve egy infracsapda miatt tűz keletkezett, égett a fű.
Ez ma hazánkban az igény, a tájékoztatás szintje, mind hóhelyzetben, mind hétköznapi szinten, mind általánosságban...
Korán keltünk, ami azt jelenti, hat órakor már úton voltunk. A 61-es úton éreztette hatását már ekkor a rendezvény, kicsi kocsi dugig tömve pokróccal, hűtő táskákkal, ablakokon napvédő öntapadós szerkezet és haladunk a megadott irányba a terelővonalon a bal kerékkel, egymástól kettő és fél méterre, nehogy eltévedjünk!
Ezeken korán reggel jót nevettünk. Idióta a magyar emberek nagy százaléka! Kritizálni, magyarázni minden helyzetben tud, mint ahogy a híradások is tették! Nem egy erre képzett szakújságírótól kértek cikket, hanem az Indexnek beküldte az olvasója- mi meg kiírjuk- tartalom miatt egy teljesen hitelét vesztett, félretájékoztatott, semmitmondó, üres, jellegtelen közleménynek sem nevezhető írással kibökték az emberek szemét!
Persze, aki erre éhes, vegyen Arany Sast, vagy a jó ég tudja milyen újságot, amik messzemenően részletesen le fognak írni szakmai szemmel minden fontosabb eseményt, gépadatot, talán még kis titkokat is! De az nem mostanában jelenik meg.
Tehát, mi tudatosan kerültük az M5 és az elkerülő használatát, mert a mellettük kialakított parkolók és a hozzá tartozó ingyen buszozásnak nem éreztük létszükségét! Egészen a laktanya kapujával szinte szemben lévő parkolóig bementünk, a városon át, ahol a forgalom még gyérnek sem volt nevezhető. Mindenhol mosolygós rendőrök segítettek, persze mikor lendületesen integettek akkor senki nem mert rálépni a gázra, hogy miért? Mert jelezték...
A laktanya bejárata különleges varázs, olyan emlékeimben mélyen élő itt aztán fegyelem és szabályok vannak, ugyanakkor a katonák tökéletes öltözete, határozottsága és kedvessége jelzi, szívesen látnak bennünket. A jegyet azért ott vettük meg, mert a Lottózóban előző este a nő közölte, hétig lehetett előzetesen kedvezményes jegyet vásárolni, de már kárómnyeled nyolc volt! Azt hiszem záróráig volt akciós jegy, de költse gyógyszerekre azt a háromszor ötszáz Forintot, amit pluszba adtunk, hiszen megérte az élményt!
Mivel korán érkeztünk, nem voltak sokan még, de a kordonnal elzárt részhez már annyi Quechua sátor volt felállítva, hogy a Decathlon szerintem már üres lehet napok óta! Napágyak, nagy lepedők kifeszítve, nehogy közel tudjon menni az ott guruló vadászgép pilótáknak integetni az arra késztetést érző rajongó, mert nem is mindenhol látja a Jetet, hiszen kitakarják a sátrak!
A korlátot el nem engedik, hiszen akkor nem látnak semmit!
Mi ezeket is röhögve hagytuk magunk mögött, hiszen megint csak a nép butaságát tükrözi a viselkedése!
Elkutyagoltunk egészen a hangárak mögé, ahol parkoltak az Orosz Vitézek és a Török Csillagok gépei, hiszen mivel állnak, ott nincs látványosság.
A természet is segítségünkre volt, mert kis emelkedéssel segítette a tökéletes rálátást a gépekre, hiszen az előttünk ülők felett ezáltal átlátunk. Itt szinte alig lézengtek. Hogy finoman fogalmazzak, mosolyogtam én a piros riasztást kiadó intézkedésen, hiszen mi baj lehet? Süt a napocska, süvít a hajtómű, illetve olyan illatok terjengenek, amit sem a benzin, sem a gázolaj szaga nem tud felülmúlni, a kerozin füst szaga! Ebbe lehet beleszeretni!
Feleségem agyat mosott a jelenségre, miszerint a gyerek autogramot szeretne a pilótáktól és megkérdeztem mi akadálya?
Nem mer odamenni hozzájuk, sőt, nem tud kérdezni idegen nyelven sem! Válaszoltam, én sem mertem sosem és én sem beszélek nyelveket.
Kémleltem a távolabbi eget.- Igen, de neked nem is volt apád, aki ebben segíthetett volna!-mondta a kedves feleségem.Nem vagyok annyira ostoba, értettem a felkérést a táncra, mehetek pilótákat keresgélni, hiszen csak alig két kilométert lehet ballagni a nézőknek fenntartott területen, a gyerek kezében a könyvecske, néz a nagy barna szemeivel rám mint alkalmi messiásra és átérzem, jelen pillanatban élete legnagyobb célja egy olyan embertől aláírást kapni, akin napszemüveg van, vagányan sétál, és repülő ruha, vagy legalább is hasonló van rajta! Mehetünk!
Hatalmas szerencsémre egy Orosz sátor mellett mentünk el, ahol relikviák találhatóak a Ruszki Vityézekről, akikre a gépeik és a hírük miatt már én is nagyon kíváncsi vagyok! Beszélsz magyarul?-kérdeztem a ránézésre száz generációs Orosz eladó srácot. Oh!? Sorry! Only Enlglish speaking!-válaszolt. De ha nem beszél, hogy értette meg amit kérdeztem?
Na mindegy, nagy reménysugár nyilallt az Égből, a Vitézek Su-27-esei egy bekeretezett, beüvegezett falra akaszthatós képen, dedikálva! Király. Nem kell tovább gyalogolni, itt az aláírás. Jó lesz fiam? Hát persze! Kérdezem az árát? Öt ezer Forint, ami annak tükrében hogy húszat szánunk az egész napra evéssel, ivással, nem annyira hangzik kecsegtetőnek, hiszen a zsebeim most lettek kiürítve, mert gyalogoltunk kb. száz, százötven métert és hát apa te nem vagy szomjas kérdésre azon gondolkodtam, honnét lát a fejembe ez a gyerek?! Hát persze hogy elköltöttük a pénzünket innivalóra, mert hát a napocska rendületlenül tűz! De hogy nehogy szarrágónak tűnjek, gálánsan felajánlottam, veszünk falinaptárt, ami ráadásként 2014-re szól és cirill betűvel van rajta minden, tehát eredeti! Orosz testvérem jó üzletember, nem tud vissza adni, de vigyünk Sz-27 hűtőmágnest, akkor mindenki jobban jár időbeosztás tekintetében! Jó, legyen.Fiam örül, hiszen erre is írhatnak a pilóták, nem csak a könyvbe! Akkor ezek szerint pont ott tartunk ahol pár percel indultunk, megyünk aláírást gyűjteni! Kérdezem, Ruszki Vityézis hol lenni? Szlíping??? Oh no és hevesen integet a gépek felé és darálja az Oroszt. Gondolom azt akarta tudtomra adni, mit képzelek, hiszen ott vannak a madaraknál! Mindegy, Szpászivá!
Harckocsik, ágyuk, hajtóművek, csupa-csupa érdekesség, amikhez nem tudok egy méternél közelebb menni, mert van két fél flakon üdítő, egy keményfedeles aláírásra váró könyvem, egy poszterem, egy nem olcsó hűtőmágnesem, egy program füzetem, amik folyton vagy le akarnak esni, vagy elmaradni!
Gyermekem vidáman szaladgál ahogy megyünk, kb. amíg én lépek egyet, ő kétszer körbeszalad és arról beszél, hogyan fogunk pilótát találni?! Jön két pompázatos egyenruhába bújt honi katona, megállítom őket, nem tudják esetleg hol találni a Vitézeket? Kinevetnek, mit akarsz tőlük? Gondoltam beválaszolok, megyek velük repülni, de elmondtam, aláírás kell! Kizárt! Oda még Ők sem mehetek be, nem hogy mi...Mindegy, köszönjük és biztos vagyok benne hogy lesz aláírás, mert ha más nem, az őket szállító kisbuszt leintem, a gyerek meg odadugja amit kell és megoldjuk.
Közben észreveszem, Hungaro Controlos sátor is van. Irány előre, ne tarts lépés indulj! Kiállom a sort, mivel kérdésem komoly: A fiam szeretném ha hozzátok menne dolgozni, jelenleg jó tanuló, még nincs elrontva! Mit gondolsz? Kérdezem a mosolygós urat, aki őszes haja ellenére, fiatalosan áll hozzá a kérdés megválaszolására. Angolt minden mennyiségben tanulni, aztán ha eljön a nagy nap, eljön hozzánk egy teljes napig tartó tesztre, ahol felmérik alkalmas-e a fontos feladatra. Ha ott nem bukik ki, még sok dologban kibukhat, de akkor lehet belőle légtér irányító! Elmesélte, negyvenedik évet szolgálja, igazgatók, cégnevek jöttek-mentek és a mai napig imádja a dolgot. Nincs kérdésem.
Közben, ráncigál a gyerek, apa, a Vitézek most indították be a gépeket! Menjünk mert nem fogják aláírni a könyvet és a posztert! Elköszönünk és hát odaérünk, ahol az út vége számunkra, hiszen nagy kapuval lezárták. Minden nagykapu mellett van egy kis kapu. Az épület és a kerítés közt egy akkora rés, ahova még én is beférek, így az újságírók pódiumát elkerülve, pont a gépekkel szembe kerültünk, itt gurulnak mellettünk el. Hát nagy dolog ezt látni! De meleg van!
Végignézzük a felszállásukat, azt a programot, amit úgy repülnek le, hogy hozzá nem értő ember mint én is látom, a távolságok, a sebességek egyformák, a mozdulatok egyszerre történnek, egyszóval, fenomenális!
Landolnak és taxiznak vissza a helyükre. Őszintén szólva, szép volt, de nem jött az érzés hogy azta...
Gépeket leállítják, lefedik, rögzítik és hát két pilóta nem ül be a buszba, hanem gyalog indulnak neki a távnak, de nem ám az elzárt területen, hanem jönnek ki a nagykapun! Futás fiam, itt a Te időd! Apa én nem tudok...Zdrásztvujtye! Autogram plíz! Ide is és ha adtak, mond nekik hogy olcseny hárásó! Majdnem sírva fakad, ő ezt nem tudja megjegyezni. Megsajnálom, odamegyek vele. Az arcokat látva a meglepetést, aláírást? Fiam meg a csodálatot vetíti rájuk, én meg elégedett vagyok! Ekkor, Besenyei Péter zúg el felettünk oldalról, a híres két Vitéz felnéz a gépére és az ajkukat egy csettintéssel jelzik, elismerik Pétert! Ez viszont nekem esett jól! Mosolyogtak, megsimogatták a buksiját és vagányan mentek tovább, a csajok olvadtak, a dámák a napszemüveg rejtekéből felfalták őket! Ejj ha nem vernek át a Lottózónál, ha nem vettük volna a posztert és a hűtőmágnest, akkor elkérném a maradék pénzt a feleségemtől és vennék egy felvarróval ellátott pilóta ruhát és egész nap fel-le járkálnék benne! De nagyon meleg van és szomjasak vagyunk!
Ideje megkóstolni a Honvédségi vizet, hiszen reklámozzák, az ÁNTSZ bevizsgálta. Sorban állás, poszter, könyv, hűtőmágnes átadása fiamnak megőrzésre, és kortyolok oltva kialakult szomjamat. Nem is olyan rossz ez a klór, csak egy kicsit több víz kellene bele!-de fő az egészség!
Visszaérünk a feleségemhez, akinek büszkén mutatta a fiam, nézd, van két aláírásom az Orosz pilótáktól! Feleségem boldogan nézi a gyereket és büszkén a férjet!
Mesélhetnék még estig, a Török Csillagok gépei előtt táborozva végignézhettem amint felkészítik a repülésre a gépeiket, vezényletre ellenőrzik, Magyar zászlót lógatnak felénk az egyikből, repülnek, majd összerendezik a dolgaikat, pót üzemanyagtartályokat tesznek a gépeikre.
Lett még aláírás a Bolgár, Olasz, Ukrán, haderő pilótáitól is, hiszen kifele menet a rendezvényről, ott járkáltak köztünk és nagyon boldoggá tették egy gyermek épen akkor fejébe vett álmának megvalósítását!
Haza felé rendőrök segítenek, mikor fellélegzem hogy nincs is dugó, akkor beáll a sor mint a gerely!
Megfordulok, irány be Kecskemét szíve felé, kis néptelen utcákon már be is értünk a haza felé vezető útra állva. A rádió ontja hogy mekkora a dugó, mi meg csak mosolygunk, mert nagyon jól éreztük magunkat!
A piros riasztás jogos volt, kenegetem a homlokom és a képernyőm nagy bőszen, mert bizony leégett.
Re: A talajtól elemelkedve
2013.08.05. 19:56
Remek hangulatos leírás, grat! Sajna nem tudtam elmenni, mert volt egy kis balesetem szombaton a meleg miatt, így ez most kimaradt.
Re: A talajtól elemelkedve
2013.08.06. 17:18
Tano írta:Remek hangulatos leírás, grat! Sajna nem tudtam elmenni, mert volt egy kis balesetem szombaton a meleg miatt, így ez most kimaradt.
Köszönöm!
Sajnálom!
Reméljük lesz két év múlva ismét repülő nap amin találkozhatunk és akkor legalább szakmai kérdéseinken zsibbadhatsz le!
Re: A talajtól elemelkedve
2013.08.20. 18:58
Re: A talajtól elemelkedve
2013.08.25. 20:45
Pár saját készítésű kép, bár szopatott az automata fókusz és a remegő kezem!
Mivel életem első repülését barátommal akkor még Malév gépen éltem meg, a cél London volt, kezdődjön egy Brittel!
Uploaded with ImageShack.us
Uploaded with ImageShack.us
Kezdetnek volt két landoló madár, aztán a kifutó végtelenbe szaladó végénél kezdtek egymás után sorba állni a gépmadarak. A torony sziluettje és a tetején villogó jelzőfény misztikumával karöltve, a szebbnél szebb függőleges vezérsíkok színeivel elárulták pár ismertebb légitársaság járatát. Easy, Wizz, Brájener, British, Erfranc és egymás után rugaszkodtak a Déli szélnek!
Fiam imádja a négy kipufogós BMW-ket, persze, megkaptam már, nekünk miért nincs olyan, hisz az a legszebb?
Első kérdése: Itt lesz négy hajtóműves gép felszállás is?
Titkon azt szerettem volna válaszolni, biztosan, de ma vasárnap van és biztos hogy nem!
Erre, mit látunk??? Gurul egy Jumbo ki a kifutó irányába! Hatalmas, még egyszer akkora volt mint az eddig látott gépek, jó nagy testvér módjára maga elé engedett mindenkit. A végén már kezdtem félni, nem engedték felszállni valami műszaki hiba miatt...
Aztán szépen komótosan ráfordult és a reflektor egyenesen ránk szegeződött. Összeszedte a lendületet és a vártnál sokkal-sokkal halkabban húzott el a fejünk felett! Szép nagy dög, így még csak videókon láttam, most nagy szerencsénkre épp felszállt egy! Nagyon örülök neki.
Varázsa van a dolognak, jövőre célom egy repülős rádió beszerzése, akkor már nem csak kép, hanem hang is lesz a repülőtereken tett látogatásaink izgalmának fokozását és beteljesülését szolgálni.
Elértem a fiam kis agya, felfogta hogy ebben a szakmában van a jövő, nem a mezőgazdaságban, aminek a hasznát azok aratják le, akik életükben nem dolgoztak egy komolyabb napot végig!
Persze, egyszer elhaladt a járőrautó a kerítés mellett, de ügyet sem vetett ránk, hiszen jó szándékkal bámészkodtunk a kerítésen kívül!
Uploaded with ImageShack.us
Uploaded with ImageShack.us
Uploaded with ImageShack.us
Mivel életem első repülését barátommal akkor még Malév gépen éltem meg, a cél London volt, kezdődjön egy Brittel!
Uploaded with ImageShack.us
Uploaded with ImageShack.us
Kezdetnek volt két landoló madár, aztán a kifutó végtelenbe szaladó végénél kezdtek egymás után sorba állni a gépmadarak. A torony sziluettje és a tetején villogó jelzőfény misztikumával karöltve, a szebbnél szebb függőleges vezérsíkok színeivel elárulták pár ismertebb légitársaság járatát. Easy, Wizz, Brájener, British, Erfranc és egymás után rugaszkodtak a Déli szélnek!
Fiam imádja a négy kipufogós BMW-ket, persze, megkaptam már, nekünk miért nincs olyan, hisz az a legszebb?
Első kérdése: Itt lesz négy hajtóműves gép felszállás is?
Titkon azt szerettem volna válaszolni, biztosan, de ma vasárnap van és biztos hogy nem!
Erre, mit látunk??? Gurul egy Jumbo ki a kifutó irányába! Hatalmas, még egyszer akkora volt mint az eddig látott gépek, jó nagy testvér módjára maga elé engedett mindenkit. A végén már kezdtem félni, nem engedték felszállni valami műszaki hiba miatt...
Aztán szépen komótosan ráfordult és a reflektor egyenesen ránk szegeződött. Összeszedte a lendületet és a vártnál sokkal-sokkal halkabban húzott el a fejünk felett! Szép nagy dög, így még csak videókon láttam, most nagy szerencsénkre épp felszállt egy! Nagyon örülök neki.
Varázsa van a dolognak, jövőre célom egy repülős rádió beszerzése, akkor már nem csak kép, hanem hang is lesz a repülőtereken tett látogatásaink izgalmának fokozását és beteljesülését szolgálni.
Elértem a fiam kis agya, felfogta hogy ebben a szakmában van a jövő, nem a mezőgazdaságban, aminek a hasznát azok aratják le, akik életükben nem dolgoztak egy komolyabb napot végig!
Persze, egyszer elhaladt a járőrautó a kerítés mellett, de ügyet sem vetett ránk, hiszen jó szándékkal bámészkodtunk a kerítésen kívül!
Uploaded with ImageShack.us
Uploaded with ImageShack.us
Uploaded with ImageShack.us
Re: A talajtól elemelkedve
2013.08.31. 19:47
Remekül elszórakoztatom magam ebben a topicban!
Akinek van gyerek a háznál, ezt a mesét ki ne hagyja! A reklám semmit nem ad a valódi mondandójából át, sőt, egyenesen hülyeségnek állítja be.
Hatalmas mese!
Akinek van gyerek a háznál, ezt a mesét ki ne hagyja! A reklám semmit nem ad a valódi mondandójából át, sőt, egyenesen hülyeségnek állítja be.
Hatalmas mese!
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.16. 20:36
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.17. 00:33
kzolee írta:Nem tudom hol van jobb helyen, itt vagy az M5 topicban...
Jó itt. Sr-71 és E34M5 mindkettő nagy kedvenc!
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.17. 00:53
Pápán a légibázison bemutatásra került a tavaly ősz óta felújítás alatt lévő Mi-24, mely alkalomra meghívást kaptam. (A munkálatokban "jelképesen" részt vettem.) Megosztom veletek, mert egy eredeti állapotba helyreállított példány, ahogy 1978-ban szolgálatba állt, csak ez az egy van az országban. Utolsó csavarig szétszedték és felújították, vagy új alkatrészekkel pótolták ami hiányzott. A gépen az üzemeltetői, karbantartói, repülőbarátok saját maguk dolgoztak, szabadidejükben. Az állam persze nem járult hozzá, a focistadionok mellett nem jut ilyesmire, de így is sikerült megmenteni az utókornak.
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.28. 18:33
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.28. 19:07
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.29. 12:51
Hm, most akadtam rá erre a témára... Két dolog jut eszembe: fligthradar24 mint pozitív és EMPIC mint időnként nem annyira pozitív fogalom.
RC kopter ér amúgy?
TapaTalk4: NexusHD2
RC kopter ér amúgy?
TapaTalk4: NexusHD2
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.29. 18:07
F_E_K_ írta:
RC kopter ér amúgy?
TapaTalk4: NexusHD2
Arra van modellezés, de lehet hogy csak modell autó van.
Viszont azzal Levit, Tanot, és Ds-t biztos kinyírod ebben a topicba!
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.29. 21:40
Imco írta:F_E_K_ írta:
RC kopter ér amúgy?
TapaTalk4: NexusHD2
Arra van modellezés, de lehet hogy csak modell autó van.
Viszont azzal Levit, Tanot, és Ds-t biztos kinyírod ebben a topicba!
Nem gond, jöhet bármi, én meg makettezem, szóval amolyan off topic ez is.
Re: A talajtól elemelkedve
2013.09.30. 13:42
LeviM5 írta:Imco írta:F_E_K_ írta:
RC kopter ér amúgy?
TapaTalk4: NexusHD2
Arra van modellezés, de lehet hogy csak modell autó van.
Viszont azzal Levit, Tanot, és Ds-t biztos kinyírod ebben a topicba!
Nem gond, jöhet bármi, én meg makettezem, szóval amolyan off topic ez is.
Csak aztán meg ne bánd
(Ha elkezdek mesélni az unatkozó pilóták sztorijait... ha csak a fele igaz, lehet nem szálltok repülőre, vagy legalábbis nem annyira nyugodtan...
)
Re: A talajtól elemelkedve
2013.11.06. 19:24
F_E_K_ írta:Hm, most akadtam rá erre a témára... Két dolog jut eszembe: fligthradar24 mint pozitív és EMPIC mint időnként nem annyira pozitív fogalom.
RC kopter ér amúgy?
TapaTalk4: NexusHD2
Miért ne érne?
Gyereknek vettünk nyáron egy Apache utánzatot.
Elkértem és átrepültem az utcán a villanyvezetéket, elvesztette a kapcsolatot a távirányítóval és leesett a betonra= gyerek sírt.
Hétvégén elkértem, a plafon magasságából rárepültem egy cserepes virágra véletlenül= összeszecskázott a rotor két levelet, asszony nem dicsért meg.
Kilitin van a reptéren egy srác aki javít és beüzemel heliket, de az már a pár százezer és milliós kategória, viszont brutális mit tud!
Re: A talajtól elemelkedve
2013.11.18. 13:43
Az idei évben inkább a Talajon elmélkedve lenne jellemző e topicban, hiszen csak egyszer repültünk Levivel még a nyári forróságban!
Köd miatt a Wizz gépét Bécs melletti betonon fogadták, hiszen bezárt szombat éjjel a Nemzeti, bocsánat, Nemzetközi repterünk!
Egy hét múlva végre repdesünk Angliába, kérdeztem Mikitől mi lesz ha?
Semmi, küldik értünk a buszt ahova letettek bennünket.
Aha, akkor megnyugodtam...
Ezzel ellentétben a mai beszámolók szerint a Luffthanzi, a British utasainak ez alig két óra alatt összejött, míg a Wazze csak másnap délben küldte Budapestről a buszt!
Azt gondolom, kár hogy elbukott a Sólyom! Mármint nem a szemüveges aki egy baszott nagy kilincsel szerelt ajtón szokott bejönni és a mikrofonerdőbe nyilatkozni, hanem az új cég, ami reményt adott!
Ezt a Wizz dolgot nem tudom megszeretni, tavaly a gép hibája miatt csöveztünk a terminálba egy másfél órát, minden üzlet zárva, még egy hideg vízre sem voltunk a vendégeik...de hát mindent a repülésért!
Köd miatt a Wizz gépét Bécs melletti betonon fogadták, hiszen bezárt szombat éjjel a Nemzeti, bocsánat, Nemzetközi repterünk!
Egy hét múlva végre repdesünk Angliába, kérdeztem Mikitől mi lesz ha?
Semmi, küldik értünk a buszt ahova letettek bennünket.
Aha, akkor megnyugodtam... Ezzel ellentétben a mai beszámolók szerint a Luffthanzi, a British utasainak ez alig két óra alatt összejött, míg a Wazze csak másnap délben küldte Budapestről a buszt!
Azt gondolom, kár hogy elbukott a Sólyom! Mármint nem a szemüveges aki egy baszott nagy kilincsel szerelt ajtón szokott bejönni és a mikrofonerdőbe nyilatkozni, hanem az új cég, ami reményt adott!
Ezt a Wizz dolgot nem tudom megszeretni, tavaly a gép hibája miatt csöveztünk a terminálba egy másfél órát, minden üzlet zárva, még egy hideg vízre sem voltunk a vendégeik...de hát mindent a repülésért!
Re: A talajtól elemelkedve
2013.11.18. 14:23
bmw520ds írta:Az idei évben inkább a Talajon elmélkedve lenne jellemző e topicban, hiszen csak egyszer repültünk Levivel még a nyári forróságban!
Köd miatt a Wizz gépét Bécs melletti betonon fogadták, hiszen bezárt szombat éjjel a Nemzeti, bocsánat, Nemzetközi repterünk!
Egy hét múlva végre repdesünk Angliába, kérdeztem Mikitől mi lesz ha?
Semmi, küldik értünk a buszt ahova letettek bennünket.
Ezzel ellentétben a mai beszámolók szerint a Luffthanzi, a British utasainak ez alig két óra alatt összejött, míg a Wazze csak másnap délben küldte Budapestről a buszt!
Azt gondolom, kár hogy elbukott a Sólyom! Mármint nem a szemüveges aki egy baszott nagy kilincsel szerelt ajtón szokott bejönni és a mikrofonerdőbe nyilatkozni, hanem az új cég, ami reményt adott!
Ezt a Wizz dolgot nem tudom megszeretni, tavaly a gép hibája miatt csöveztünk a terminálba egy másfél órát, minden üzlet zárva, még egy hideg vízre sem voltunk a vendégeik...de hát mindent a repülésért!
Ismered a mondást? Cégünk olcsón jól és gyorsan dolgozik de csak kettőt lehet választani
Sent from my iPhone using Tapatalk 2
Re: A talajtól elemelkedve
2013.11.18. 15:07
bmw520ds írta:Az idei évben inkább a Talajon elmélkedve lenne jellemző e topicban, hiszen csak egyszer repültünk Levivel még a nyári forróságban!
Köd miatt a Wizz gépét Bécs melletti betonon fogadták, hiszen bezárt szombat éjjel a Nemzeti, bocsánat, Nemzetközi repterünk!
Egy hét múlva végre repdesünk Angliába, kérdeztem Mikitől mi lesz ha?
Semmi, küldik értünk a buszt ahova letettek bennünket.
Ezzel ellentétben a mai beszámolók szerint a Luffthanzi, a British utasainak ez alig két óra alatt összejött, míg a Wazze csak másnap délben küldte Budapestről a buszt!
Azt gondolom, kár hogy elbukott a Sólyom! Mármint nem a szemüveges aki egy baszott nagy kilincsel szerelt ajtón szokott bejönni és a mikrofonerdőbe nyilatkozni, hanem az új cég, ami reményt adott!
Ezt a Wizz dolgot nem tudom megszeretni, tavaly a gép hibája miatt csöveztünk a terminálba egy másfél órát, minden üzlet zárva, még egy hideg vízre sem voltunk a vendégeik...de hát mindent a repülésért!
En Germanwingssel repcsizek...23h kierek stuttgartba...taxifogas...40 percig szobrozok senki...marmint senki nem akart elvinni...mar nyomoromban felkialtottam, h kit kell le*****nom h vegre aludhassak...no vegre jon egy fiatal gyerek (szerencsere euroert vitt el
)...tudja hol van schonaich de a cimet nem vagja...mondom a tuzerlaktanyat tudod hol van...mondja igen...ok...onnan mondom...beerunk...1km szep erdei ut...latom ahmed izzad...mondom mivan?...ugye nem vagyok valami szadista kejgyilkos...mert o kezd felni...h miota jovunk semmi feny...no meglatja a lampakat...mindjart haver...5eur jattal le is vesz...Es ez kb 1 kivetellel mindig igy van...kib***t balkan...grrr...hajnal 2 korul sikerult hazaerni...pancsi...kaja...kozben holnapi cuccok atnyalaz....reggel 7kor keles....mindig...du repter es go home...vegre alhatok egy jot aztan majd bemegyek melozni ha felebredtem...
Tapatalk-kal küldve az én GT-N7105-el
Re: A talajtól elemelkedve
2013.11.18. 16:41
bmw520ds írta:F_E_K_ írta:Hm, most akadtam rá erre a témára... Két dolog jut eszembe: fligthradar24 mint pozitív és EMPIC mint időnként nem annyira pozitív fogalom.
RC kopter ér amúgy?
TapaTalk4: NexusHD2
Miért ne érne?
Gyereknek vettünk nyáron egy Apache utánzatot.
Elkértem és átrepültem az utcán a villanyvezetéket, elvesztette a kapcsolatot a távirányítóval és leesett a betonra= gyerek sírt.
Hétvégén elkértem, a plafon magasságából rárepültem egy cserepes virágra véletlenül= összeszecskázott a rotor két levelet, asszony nem dicsért meg.
Kilitin van a reptéren egy srác aki javít és beüzemel heliket, de az már a pár százezer és milliós kategória, viszont brutális mit tud!
Kollégám egyszer az asztalon törte össze a helim.
Dragonfly 36, CP-s heli, lerakva az asztalon de még áram alatt. Kolléga nézegeti a távirányítót: "mire jó ez a kapcsoló?" teszi fel a kérdést, de mire szólnék már kattintja is át... Na az üzemód váltó* volt... Persze motor felpörög, heli asztalról le, rotorlapátok és rotorbefogók minusz...
Mondjuk én is hibás voltam, nem kelett volna letennem élő akkuval a gépet + távot. Azért megvette a cseredarabokat magától, és utánna már nem babrálta többet
*a CP-s helikopterek manőverezéskor először a motor fordulatszámát emelik, aztán a lapátszögeket állítják. Műrepülő módban a fordulatszám a maximumon van és csak a lapátszög állítódik (ilyenkor lehet hátrafelé meg fejjel lefelé stb. reptetni a modellt). A két üzemmód közötti kapcsolót találta meg...
TapaTalk4: NexusHD2
