2011.04.10. 18:04
A Hetes öregfiú-avagy a vén Cápa a szemtelenül fiatal hallal!
Tegnap Veszprémben véletlen minitali jött létre. Jó is volt. Megtapasztaltam, milyen könnyű egy gyári M5 kerék, akkora gumimérettel hogy neki kell szaladni oldalról, hogy eldőljön!
valamint, miért tudom a körforgót úgy körbeautózni akár egyszerre többször is, hogy mégsem tetszik, bárhogy okoskodok, nem úgy viselkedik az autó, ahogy a látvány kívánná. Meg van minden ok fejtve, több tényező is összebeszélt, a 20d nem a legalkalmasabb verzió e dolog kivitelezésére! Semmi gond, a nyomok ott vannak, meg legalább a következő új gumigarnitúra tartós lesz, nem teszem ki ilyen fajta feltűnősködésnek, most is az unalom adta helyzet miatt, saját szórakoztatásomra jött ötlet miatt raktam minden nem lerögzített tárgyat a csomagtartó egyik oldalába. Levi is csodálkozott egy dolgon, már azért megérte visszaautóznunk és tesztelni, okfejteni!
Végre nem az M5 van nyúzva, a baráti etikett is ezt diktálja, ez is BMW, ezt is forszírozzuk, had kopjon, had menjen, had lássuk, hadd el had...
A nap telik-múlik, végre megjelenik Bacsi is! Őszinte örömmel üdvlövöldözzük, majd fagyizási terv! De várjunk, mindjárt jön! Jött is. Két Bacsek lett az egyből!
Megjelent az öreg Hetes és a fiatal gazdi! Fagyi, majd invitálás Balatonalmádiba, kedves fórumtársunkhoz történő látogatásra. Igaz most értünk Levivel vissza, mert a kikötőben álmodozva tárgyaltuk ki, melyik csaj, melyik BMW milyen...Mi baj lehet? Menjünk. Persze, két autóval, mert a Hetes gazdája, nem siet majd vissza. Nem gond, mivel sem jogsim, sem az autó papírjai nincsenek nálam, vezessék a fiúk az én autómat, én meg kipróbálom a Cápát!
Mindenkinek tetszett az ötlet! Egy kéz, felém nyújtja az indító kulcsot, tessék, vezethetsz!
Na, ez a próba nem erről szól!!!Itt van egy autó, amit most őszintén szólva (mert úgy korrekt), nem tudok hova tenni!
BMW. Nagyon nem fiatal. Kicsit, mai szemmel már megmosolyogtató kialakításokkal, a luxus mai fogalmával spártai felszereltséggel ellátott, nagy böhöm, széles, hosszú, letűnt időszakot képviselő, általam teljesen ismeretlen világot képviselő autót látok. Hogy ne legyen idegen a környezete és a szelleme, kicsit vissza kell utaznom az időben!
1983." Általános iskolába járok. Szünetben játszunk az udvaron és hatalmas robaj!
Egy MIG-21 húz el felettünk a templom keresztjét szinte súrolva, hatalmas vörös csillaggal és rakétákkal a szárnya alatt! Helikoptercsordák több tíz számra, szintén nagy vörös csillaggal! Az utcán, napi jelenség a Ruszki katonai konvoj, Zilek, Krazok, Uralok, PSZH-k, meg a jó ég emlékszik mik vonultak kilométer hosszúságban, mi meg integettünk nekik és kiabáltunk "Ruszkik"
Valamikor ebből az időből, ott állt az egyik tanítónénim férjének a Merci elejű kocka Ladaja a templom gesztenyefáinak hűset adó lombjai alatt. Mi meg tátott szájjal bámultuk, ne nyúlj hozzá, nem szabad... párbeszédek közepette. Harmadikos voltam. A rendőrök még dinnyés 1200-es Lada elejére felrakott orrsúly méretű fehér dobozzal trafiztak, hatalmas villanások közepette. Aztán ikerlámpás Lada fékez, elhalad mellettük, visszavált és kiröhögve őket eltűnik! Azok meg futás ki, leakaszt, elrak, indít és utána! A hülyék...Nem tudták hogy sosem érik utol? Nagyjából erre az időszakra koncentrálva fogtam meg a krómozott kilincset!
Ádámka kezét udvarias mosollyal és indokkal hárítom el. Ez egy luxusautó! Olyan sofőrös...Volga is volt a TSZ elnöknek és emlékszem, jobb hátul szokott ülni mindig! Rákaptam a lényegre. Nem ülök jobb hátra, nem várom hogy Ádámka ajtót nyitva hajlongjon, mert a mellettünk álló autómból kandikáló szempárok, azt hinnék megbolondult dés, valamint, kíváncsi vagyok a műszerekre is. Beülök a jobb egybe. Bang. Becsapom az ajtót. Fura, de a kor tükrében, biztonság érzetet ad a hang. Életre kel a soros hathengeres, a mindig híres, a mai napig a BMW szóval egybeolvadt hangzással amit a sorhat tud, nem hazudtolja meg magát. Gyönyörű a hanghatás. A négy műszer, amibe már azzal együtt beleszerettem, hogy szépen fordul a vezető felé középtájt a műszerfal, más kialakítás mint az általam ismert autókban, de '83!!!A németek ezt nézték és mi csak kapitalistáknak, vagy simán Nyugat németnek hívtuk őket, akik olyan világban élnek, hogy az fertő, mások szerint meg fenékig tejföl! Őnáluk már voltak aki ezt a műszerfalat takarították, én még azt sem tudtam mi az a BMW! Vagyis de! Szovjet filmekben láttam Ivánékat, amint egy tár lőszerrel kivégezte(amit egész film alatt nem kellett után tölteni, vagy csak simán cserélni) a Vörös Hadsereg oltalma alatt a Nácikat, akik oldalkocsis fekete motorokkal és hosszú kabátokban, félelmetes csizmában hatalmas esésekkel buktak le a boxerről...Ami ugye, nagyapám akkori meséi alapján, BMW motorok voltak! Nem ám IZS (megy is-nem izs...)! Nácik...Németek. Szemetek. Sokat hallottunk az iskolában róluk! Mert a saját himnuszunk előtt az Oroszoké szólt, csak másodikként a miénk...A tábla felett az tanteremben, sarló-kalapácsos címer a búzakalászokkal...Nemrég halt meg Brezsnyev elvtárs, szinte meg kellett siratni, bár akkor azt sem tudtuk ki volt...Emlékeztek néhányan?
De gyönyörű ez a műszerfal! A szabadság jelképe abból az időből! Istenem, mennyire másképp lehet a dolgokat látni ha megpróbáljuk megérteni miről is szólnak! Tekerős klíma szabályzó, piros-kék színnel jelölve, középen mindkét szín fogy és jelzi a befújt levegő csökkenő, avagy növekvő hőmérsékletét! Működik is. Vajon a svejci' első tulaj hol lakott? Mivel foglalkozott? Hírszerző volt? Vagy egy egyszerű igazgató, netán gyári munkás? Nem tudom. Az ülés érdekesen mozog alattam, akkoriban nem volt szerepe a mai szemmel már egy városi autóban is elvárt oldaltartás szónak! Kifelé bámulva, a motorháztető végét csak sejtem, de örülök is, mert ha esetleg valami történne, némi erőt meríthetnénk mi bent ülők és némi erőt veszítenének rajt a kint ülők. A benzinkúton ki sem szállok. A sofőr dolga az ilyen hétköznapi feladat. Addig én játszom az igazgató kartárs szerepét, aki munkásruhában, elöl ül és várja hogy menjünk a dolgunkra és a többi ember a mi vizünket nem zavarva úszkálva tovatűnjön az állóvízben! A tankolást befejezve, egy fehér Ford szieszta háromajtósból egy család kanyarodik a cápánk elé jobbról, és a betonszegély, valamint a fenyegető orr közti hézagtól félve, felemelkedik az üléséből és kissé hátrafordulva a cápa orrához, majd kissé felemelve a seggét jobbra kinézve a saját motorházteteje felett nyugtázza, elúszhat gyorsan ! Nagyon vicces látvány volt. Szerintem, a csomagtartó elnyelte volna őket családostul...Az autómosóból bámulják a nem mindennapi jelenséget. A hatalmas BMW-t a zöld munkásruhás igazgatóval, valamint a fiatal, laza sofőrt és az egész helyzetet. Gondolom, ledöbbennek, mennyivel másabb, mint egy mai hetes! Na meg a két ember...Igen. De ők mai szemmel látnak, mai szemmel gondolkoznak. Viszont, nincs megvető vigyor, inkább a miért vette ezt az öreg benzintemetőt ez a srác jön át. Mennyivel is eszik többet mint egy akkori Lada, Zaporjóska, Moszkvics, Trabant, Kotkoda, Volga? Mennyivel is nyújtott más menetteljesítményt? Mekkora különbség volt az itthoni megszerzésük közt akkoriban? Talán a hatalmas szó kifejezi. Nem nyikorog, nem zörög, nem rázkódik. Beszélgetünk a mítoszról útközben. Belenézek a jobb visszapillantóba, látom a saját autómat. Szép. Xenon szép fénnyel kacsintgat nekünk. Mi az a Xenon? Ember '83-mat írunk! UFO a tükörben!
A fabetét, az fabetét!!!Nem ám a mai tömegcikkek! Csipogó tolatóradar? Ugyan má'. Minek? Jaj annak akire ez az autó véletlenül rátolat! A lökhárító kap egy polírt, a kis hal kap egy betétlapot és felejtsük el a történteket...Még anyagból van! Rádió is van. Na az már a kor szellemét tükrözi. Vajon, a svejci' mikor Hegyeshalomnál belépett Keleteurópába, vagy a Szocializmusba, vajon meddig üzemelt még a gyári rádió? Mert itt csak az 540KHz szórta az éterbe a manipulált és kontrollált mondandóját, de a generátor fordulatarányos fúrógépszerű hanggal zavarta, az ablaktörlő recsegtette, a villámlás majd kiszakította az akkori hangszóró membránját, de legalább szólt! Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben....A sok szocializmust építő fáradt ember, a szüleink, pár itteni tag is köztük, vígan, viccelődve ebédeltek a fa alatt, az ebédlőben, a munkahelyi étteremben, amit a mai rohanó világ szinte mellőz, mert sok a teendőnk...Meg volt annak az időszaknak is a varázsa. Lezárták a nyugatra néző ablakokat, nem nagyon értettük, ott miért gazdagabbak az emberek, miért adatik meg nekik hogy nyaralni mennek a Jugó tengerpartra, amit ma már mi is megtehetnénk, de megint topogunk egy helyben és már az üdülési csekket is visszavonják, mert Széchenyi Pihenő Kártyának fogják hívni. Nagyjából semmi nem változott. Eltűntek a Ruszkik, bármit megvehetünk hitelre, bárhova elutazhatunk, bármiről lehet véleményünk, bármelyik FM frekvenciáról ontják a semmitmondó ötleteket, amik a társadalomnak, nem jelentenek előrelépést, Ugyanúgy butítanak, csak mi nem álltunk még át erre! De az autót tisztelem. Nem vetem meg, mert én voltam aki eddig észre sem vette, fel sem fogta, meg sem értette, mit jelenthet a a bizonyos OT. Club, Cápa Club. Egy életforma. Akik ápolják, szeretik, megbecsülik a múltból fennmaradt dolgokat, magát a múltat.